Az HBO „The Gilded Age” című sorozatának második évadában jelentős szerepet kapott az úgynevezett „Opera háború”. A new-yorki társasági élet elitje az 1870-es évek végén, az 1880-as évek elején a Zeneakadémiára járt. Ott voltak páholyaik, főként a régóta New yorkban élő gazdag családoknak. Az újgazdagok - mint például Morgan, Rockefeller és Vanderbilt – nehezen vagy egyáltalán nem jutottak páholyhoz, mert egyszerűen nem volt benne több hely Azt tudtam, hogy az eredeti épület sajnos nem maradt fenn, de kíváncsi voltam arra, mikor nyitott meg pontosan, hogyan nézett ki és hogyan semmisült meg.

A New York Tribune 1880. április 11-i száma számolt be arról, hogy tehetős üzletemberek – köztük a fentebb már említettek – megállapodtak egy új operaház építéséről, ugyanakkor abban maradtak, hogy a lehető leggazdaságosabban építik fel és a külső megjelenésére nem fektetnek kiemelt hangsúlyt.

Az elkészítésre eredetileg tervezett hatszázezer dollár 1882-ben már ennek majdnem háromszorosa volt, a részvényesek mégis a folytatás mellett döntöttek, pár hónappal ezután kezdődtek meg az építési munkálatok.

Az eredeti épületet J. Cleaveland Cady tervezte és a Broadway 1411 számon állt. 1883. október 22-én nyitotta meg a kapuit és a premier előadás a Faust volt – a sorozat tehát ebből a szempontból korhű volt.

Az épület egy 1905-ös felvételen.

Forrás: wikipedia

Egy felvétel 1914-ből

Forrás: NYPL Collection

Sajnos az épületben 1892 tűz pusztított, de az eredeti tervek szerint újjá építették. A belső tereket 1903-ban jelentősen átalakították.Az operaháznak volt egy úgynevezett „aranypatkója”, azt a részt nevezték így, ahol az eredeti részvényesek páholyai kaptak helyet.

A New York Tribune 1883. május 27-i számában megjelent, hogy kik foglalják el ezeket a bizonyos páholyokat, illetve bokszokat.

Forrás: Library of Congress, Washington

A nézőtérről egy 1895-ös felvételt találtam, ami tehát megelőzi az átalakítást. A leírás szerint több mint 3500 ember volt ott a nézőtéren a kép készítésekor. Az ülőhelyek mellett álló helyek is voltak.

Forrás: Library of Congress, Washington

 Az első részt Harry Grant Dart 1898-ban készült illusztrációjával zárom. Ezen láthatunk néhányat az előkelők páholyai és bokszai közül.

Forrás: Forrás: NYPL Collection

Ebben a bejegyzésben szeretnék még mutatni néhány Doucet által tervezett ruhát. Az 1900-as évek elején a nők már szabadabban szerettek volna mozogni, többen tanultak és dolgoztak. Ennek megfelelően a ruhák is változtak, a fardagály eltűnt.

Doucet ruhái azonban a legelőkelőbbek és leggazdagabbak között voltak népszerűek. Valószínűleg nem más, mint a new-yorki társasági élet feje, Caroline Schermerhorn Astor Wilson viselte az alábbi ruhát, amely tökéletes példája a korszak divatjának. Az áttetsző rózsaszín anyag, csipkével és fekete-rózsaszín szalaggal díszített. Kerti partikon és versenyeken hordtak ilyen ruhadarabokat.

Doucet által tervezett női ruha 1903-ból a Metropolitan Múzeumb gyűjteményéből.

Forrás: Twitter

Lélegzetelálló az alábbi estély ruha is, melyet talán Consuelo Vanderbilt - Alva leánya - viselt egykor.

Doucet estélyi ruha, 1898 - 1899

Forrás: FIDM Museum

Megbízta Louis Parentet hogy építsen számára egy 18. századi kastélyt mintázó épületet, ez 1907-ben készült el és Doucet zsúfolásig töltötte műgyűjteményével. Ám alig öt évvel később midezt el is adta.

1912-től Jacques Doucet ruhatervei megjelentek a La Gazette du Bon Ton divatmagazinban. Legeredetibb tervei azok voltak, amelyeket a korabeli színésznők  számára készített. Cécile Sorel, Rejane és Sarah Bernhardt gyakran viselték az ő ruháit a színpadon és azon kívül egyaránt.

Az alábbi, a Metropolitan Múzeumban őrzött báli ruha egyszerű, de a felhasznált anyagok miatt extravagáns. Bármely nő csábítóan hat benne, testhez álló sziluettje és mély dekoltázsa miatt.

Doucet báli ruha 1898–1900

Forrás: Wikipedia

Doucet estélyi ruha 1900 – 1905

Forrás: Maryland Historical Society

1919-ben feleségül vett egy nála sokkal fiatalabb hölgyet. Az 1920-as években divatháza fokozatosan veszített népszerűségéből. Néhány évvel az első világháború után, 1927-ben egy műteremház tulajdonosa lett, amelyet Paul Ruaud építész tervezett, ez volt a "hôtel particulier". Doucet a kor neves művészeit kérte fel, hogy működjenek közre a belső terek kialakításában, berendezésében. Az esüztözött vaslépcsőt például Csáky József szobrászművész készítette. 

Néhány hónappal a műteremlakás 1929-es befejezését követően Doucet meghalt, pár évvel később divatháza is megszűnt.

Egész életében gyűjtötte a műalkotásokat és a könyveket, halálakor posztimpresszionista és kubista festményekből álló gyűjteménye volt, valamint két jelentős könyvgyűjteménye, ezeket a francia nemzetnek adományozta. 1972-ben örökösei műkincsgyűjteményét árverésre bocsájtották. Francois Chapon írt egy könyvet C'etait Jacques Doucet címmel a divattervező életéről és munkásságáról.

A Metropolitan Múzeumban őrzik az alábbi valószínűleg versenyeken vagy más társasági eseményeken viselt darabot. A finom sifonból, csipkéből és bársonyból készült ruha kiváló példája Doucet művészi stílusának. Érdekessége, hogy egyrészes, pedig általában az ilyen viseletek kétrészesek.

Női ruha 1903-ból. 

Forrás: Wikipedia

A Harper's Bazaar 1882. április 8.-i száma egy legyező kiállítást néhány darabját mutatja b, melyet a New Yorki Dekorációs Művészet Társaság szervezett. A társasági elit hölgyei kölcsönöztek legyezőket a kiállításra, jobbra fent például Mrs. J.P. Morgané látható - ez egy XVI. Lajos korabeli példány. A középső sorban a bal oldalon pedig Mrs. Astor egyik legyezője látható.

Forrás: archive.org

Válogattam még néhány szép 1880-as évekbeli legyezőt a Metropolitan Múzeum gyűjteményéből, de ezúttal is nézzünk meg egy olyan képet, ahol ruhával együtt látunk egy legyezőt. Ez egy Franciaországban készült ruha, de a tervezője és készítője ismeretlen, a legyezőről nem közölt információt a múzeumi weboldal.

1886-1888 között készült női selyemruha.

Forrás: Cincinnati Art Museum

Az 1880-as években, Amerikában készült legyező. Megmaradt rajta a zsinór is, amelynek segítségével viselője a csuklójára rögzítette. Az anyaga gyöngyház és selyem.

Forrás: The MET (2009.300.5065)

1885-ben, Amerikában készült darab fából és selyemből. Hímzés díszíti.

Forrás: The MET (2009.300.5517)

Ezt a francia L. Gérard által tervezett legyezőt festett és faragott virágok díszítik. Valamikor 1885 és 1895 között készült. Az anyaga fa, selyem és gyöngyház. Igazi műalkotás.

Forrás: The MET (2009.300.1768)

Az Aranyozott kor női viseletének egyik kiegészítője volt a legyező, mely kis zsinóron függött a csuklón.

Különösen drámai hatást kelt ez a piros ruha a színben hozzá illő legyezővel.

Selina Cadwallader tervezte és készítette a képen látható ruhát 1886-ban.

Forrás: Cincinnati Art Museum

A továbbiakban a Metropolitan Múzeum gyűjteményéből válogattam néhány korabeli legyezőt. Az alábbi teknőspéncélból és selyemből készült.

A képen egy francia országban készült, az 1880-as évek végéről származó legyező látható.

Forrás: The MET (2009.300.4099)

Amerikában, az 1880-as években készült legyező gyöngyházból, selyemből és fémből.

Forrás: The MET (2009.300.4370)

Németországból került Amerikába a képen látható Oscar Sauerwald által tervezett legyező. Valamikor az 1880-as években készült, az anyaga elfántcsont, selyem, gyöngyház és fém.

Forrás: The MET (2009.300.2166)

Balra: Théobald Chartran 1899-ben készült portréja Washington Roeblingről, jobbra: Charles-Émile-Auguste Carolus-Duran 1896-ban készült portréja Emily Roeblingről 

Forrás: Brooklyn Múzeum

Emily és férje 1868-ban tértek vissza Amerikába, nem sokkal azelőtt, hogy John A. Roebling a Brooklyn Bridge építésénél történt baleset következtében vérmérgezést szenvedett és meghalt. Emily hitvese Washington azonnal átvette a főmérnöki posztot, míg Emily otthon maradt, hogy nevelje közös gyermeküket. Nem sokkal később azonban Washington is megbetegedett a híd építési munkálatai során. A nyomás alatt álló keszonokba történő gyakori be- és kilépés miatt keszonbetegség alakult ki nála. A férfi idővel részlegesen lebénult, megvakult, süket és néma lett.

Emily eleinte elsősorban közvetítő szerepet töltött be Washington és asszisztensei között, de idővel gyakorlatilag átvette férje szerepét, mint főmérnök. Több mint egy évtizeden át irányította az híd építését és foglalkozott a vállalkozókkal, politikusokkal és újságírókkal. Mire a híd elkészült, a korszak legjelentősebb építkezésének arca lett.

© Special Collections and University Archives, Rutgers University Libraries

1883-ban Emily részt vett a - 2023-ban 140 éves - Brooklyn Bridge megnyitó ünnepségén, ő volt az első, aki átsétált rajta. Ezt követően férjével a New Jersey állambeli Trentonba költöztek. Emily irányította kúriájuk építését, jótékonykodott és a nők jogaiért harcolt. Az „Egy feleség fogyatékosságai” című esszéje díjat nyert, ebben számos a nőket diszkrimináló törvényt bírált. Sokat utazott.1896-ban Londonban bemutatták Viktória királynőnek, Oroszországban pedig részt vehetett II. Miklós cár és Alexandra cárnő koronázási ünnepségén. Beteljesítette nagy álmát is, hogy tovább tanuljon. 1899-ban megszerezte jogi diplomáját a New Yorki Egyetemen. 1903-ban, szívelégtelenségben halt meg.

© Special Collections and University Archives, Rutgers University Libraries

A Brooklyn Bridge építését követő években a híd elkészültében játszott szerepe egyre inkább feledésbe merült és a legtöbb történész férje, vagy apósa eredményeit méltatta. Az utóbbi években azonban főmérnöki szerepét egyre inkább elismerik. A hídon ma is ott van az emléktábla, amelyet apósának, férjének és magának Emily Roeblingnek szenteltek. Emily munkájáról Marilyn Weigold 1984-ben írt egy könyvet, a címe: Silent Builder: Emily Warren Roebling & the Brooklyn Bridge – ez magyar fordításban annyit tesz, hogy „A csendes építő: Emily Warren Roebling és a Brooklyn-híd.”

Forrás: Library of Congress

Nem olyan régen tudtam meg, hogy a Manhattant és Brooklynt összekötő híd elkészülését nagymértékben egy hölgynek köszönhetjük. Ő Emily Roebling, ismerkedjünk meg vele.

Emily 1843. szeptember 23-án született New Yorkban, a szülei Sylvanus és Phebe Warren voltak. 11 testvére volt. Közülük különösen az egyik bátyjához, Kemble Warrenhez állt közel, aki mindig támogatta Emily tanulás iránti vágyát. Kemble először katonai pályát futott be, majd kormányzó lett. Emily Washingtonba járt iskolába, ahol a kézimunka és a háztartásvezetés mellett történelmet, csillagászatot és algebrát tanult. Az amerikai polgárháború idején találkozott élete párjával, ennek a története igazán érdekes.

Emily 1864-ben meglátogatta az 5. hadtestet irányító, kormányzó bátyját a főhadiszállásán. Részt vett egy katonabálon, ahol megismerkedett Washington Roeblinggel, aki a Brooklyn Bridge tervezőjének, John A. Roeblingnek az egyetlen fia volt. Washington a bátyja szolgálatában állt és apjához hasonlóan maga is építőmérnök volt.

Emily és Washington Roebling

© Special Collections and University Archives, Rutgers University Libraries

A pár 1865. január 18-án kelt egybe New Yorkban, méghozzá Emily egyik testvérével és annak házastársával közösen egy kettős esküvői szertartás keretében. Miközben Emily apósa megkezdte az előmunkálatok a Brooklyn Bridgen, az ifjú házasok Európába mentek. Hosszabb időt töltöttek itt, hogy tanulmányozzák a keszonok használatát a híd építéséhez.

A keszont víz alatti építkezéseknél, és metróépítésnél használják. Ez egy alul nyitott szekrény, amely vasból, betonból vagy vasbetonból készül, és a víz- vagy földalatti építkezéseknél - főleg az alapozásnál - körülveszi a munkateret. A beszivárgó vizet folyamatosan kiszorítják belőle, így téve lehetővé, hogy dolgozni lehessen benne.

Emilynek fennmaradt egy ruhája, amit 1896-ban viselt először, amikor bemutatták Viktória királynőnek. Nagyon szerette, mert később még egy alkalommal viselte. Festmény is készült róla benne, ezt majd a következő részben osztom meg veletek.

A hozzá tartozó, színben és mintában passzoló, elegáns cipellőt is megmutatom. 

Forrás: The MET (2009.300.941a–e)

Németországban, 1867. novemberében Emily életet adott a pár egyetlen gyermekének, John A. Roeblingnek.

Innen fogom folytatni a történetet.

© Special Collections and University Archives, Rutgers University Libraries

Berta Russell a Metropolitan Opera megnyitóján viselt ruháját egy Jean Philippe Worth által tervezett ruha inspirálta. Ha emlékeztek az első évad utolsó részében a báli ruhájához szintén egy Jean Philippe által tervezett ruha szolgált mintául, bár az sokkal inkább emlékeztetett az eredetire.

A sorozat második évada 1883-ban játszódik, a korabeli ruhadarab valamikor 1989 és 1900 között készült. A sorozat ruhatervezője, Kasia Walicka-Maimone már az előző évad esetében elmondta, hogy Bertha ruháit a mondernség jellemzi, azáltal, hogy őt az 1890-es évekre jellemző ruhákba öltöztette.

Carrie Coon, mint Bertha Russell és Morgan Spector, mint Georg Russell - The Gilded Age/Aranykor - © HBO

A nemzetközi fórumokon inkább negatív visszhangja van a fenti ruhának, a színe miatt, valamint azért, mert a mintát egyszerűen rányomták. Be kell vallanom, nekem is jobban tetszik az eredeti. A elefántcsont szaténra fekete bársonyból készült minta a szecessziós mozgalom hatását tükrözi.

© The MET (1976.258.1a, b)

Egyébként a sorozatban szinte az összes ruhadarab egy műalkotás. Nagyon remélem, hogy lesz harmadik évad és tovább csodálhatjuk Kasia Walicka-Maimone ruhakölteményeit.

A Metropolitan Múzeum online gyűjteményét böngészve találtam egy ruhát, amely hasonlít az HBO "Aranykor" című sorozatának egy viseletére.

A második évad elején Ada Brook egy kiállítást tekintett meg Forte tiszteletessel a Kasia Walicka-Maimone által tervezett, alábbi kék ruhában.

Cynthia Nixon, mint Ada Brook - The Gilded Age/Aranykor - © HBO

Most pedig lássuk a korabeli darabot és egy kivágott részletét. Érdekessége ennek a ruhának, hogy ahol a függőleges redőzést látod a mellrészen, az kivehető volt, illetve tartozott hozzá, egy rövid köpeny is, ami a virágmintás anyagból készült.

Az 1880-as évek végéről ránk maradt kék, selyemből készült amerikai ruha.

Forrás: The MET (2009.300.2033a–e)

Az HBO, "Aranykor" című sorozatának 5. részében Agnes Van Rhijn karaktere két ikonikus ruhát is visel. Az egyik az amikor Forte tiszteletesnél tesz látogatást, a másik pedig az, amit Ada esküvőjén visel.

Utóbbi ruhát egy korabeli a Jeanne Paquin (1869–1936) által tervezett ruha inspirálta. Először nézzük meg Agnes ruháját a sorozatból. 

The Gilded Age/Aranykor - © HBO

Sajnos nem találtam róla jó minőségű képet, ezért elnézést kérek. Az így is látszik, hogy lélegzetelállítóan szép darab.

És most nézzük meg a korabeli együttes néhány részletét.

Jeanne Paquin, 1890-es évek

© The MET

A Paquin egy nagy sikerű francia divatház volt az 1800-as évek végén. Tervezem, hogy készül róla egy bejegyzés a jövőben.