Aranyozott kor

Aranyozott kor

Az aranyozott kor divatja vs. „The Gilded Age” 4.

2023. december 30. - Aranyozott kor

Az HBO, "Aranykor" című sorozatának 5. részében Agnes Van Rhijn karaktere két ikonikus ruhát is visel. Az egyik az amikor Forte tiszteletesnél tesz látogatást, a másik pedig az, amit Ada esküvőjén visel.

Utóbbi ruhát egy korabeli a Jeanne Paquin (1869–1936) által tervezett ruha inspirálta. Először nézzük meg Agnes ruháját a sorozatból. 

avr_episode4_hbo0102.jpg

The Gilded Age/Aranykor - © HBO

Sajnos nem találtam róla jó minőségű képet, ezért elnézést kérek. Az így is látszik, hogy lélegzetelállítóan szép darab.

És most nézzük meg a korabeli együttes néhány részletét.

ci48701ab_f_ab.jpg

ci48701ab_b_ab.jpg

Jeanne Paquin, 1890-es évek

© The MET

A Paquin egy nagy sikerű francia divatház volt az 1800-as évek végén. Tervezem, hogy készül róla egy bejegyzés a jövőben.

Az aranyozott kor divatja - cipők

Ebben a bejegyzésben azt szeretném megmutatni, hogy az 1880-90-es években milyen volt a nők utcai cipője, illetve az estélyeken bálokon milyen lábbelit viseltek.

Az Aranyozott kor hölgyei az utcán magasszárú cipőt viseltek, ez kellő védelmet biztosított arra, hogy akkor se látszódjon ki a bokájuk, ha bizonyos helyzetekben - például amikor be vagy kiszálltak a kocsiból, vagy az utcán sétáltak - kicsit meg kellett emelni a szoknyát.

1980_589_1ab_f.jpg

A képen egy francia országban készült, 1883-ból fennmaradt bőrcipő látható.

Forrás: The MET (1980.589.1a, b)

31_704_21a-b_cp2_k.jpg

Ez pedig egy az 1890-es évek elején, Amerikában, szintén bőrből készült darab.

Forrás: The MET (2009.300.4207a, b)

Az estélyeken általában selyemből készült cipellők voltak a hölgyek lábain, természetesen ez esetben is divatosak voltak a francia darabok.

705311a-b_cp2_ab.jpg

Ezt a cipőt L. Perchellett tervezte 1895-ben.

Forrás: The MET (2009.300.5754a, b)

A 19. század végén gyakorivá vált, hogy a cipő kifejezetten egy adott estélyi ruhához passzolt, különösen ha a megrendelő vagyonos volt. Az alábbi képen egy olyan hímzett, selyemből készült cipő látható, amely egy párizsi estélyi ruhához passzolt egykor.

67110259c-d_cp4_ab.jpg

A francia J. Ferry által tervezett cipő 1880-ból.

Forrás: The MET (2009.300.1584a, b)

Az aranyozott kor divatja vs. „The Gilded Age” 3.

Az HBO, "Aranykor" című sorozatának 5. részében megismerhettük Emily Warren Roeblinget (1843 – 1903), aki jelentősen hozzájárult az ikonikus Brooklyn Bridge felépítéséhez. Julian Fellowes remekül szövi bele az Aranyozott kor New Yorkjának valós történelmi személyeit a sorozatba.

A sorozat ruhatervezője Kasia Walicka-Maimone pedig egy olyan ruhát tervezett a karakterre, amely szinte megszólalásig hasonlít egy olyan korabeli ruhadarabra, amelyet Emily tényleg viselt, igaz nem a híd megnyitó ünnepségén, hanem 1896-ban, amikor bemutatták Viktória királynőnek.

Először egy kép a sorozat második évadának hetedik részéből.

 roebling_hbo.jpg

Liz Wisan mint Emily Warren Roebling

The Gilded Age/Aranykor - © HBO

 

Ez pedig az a korabeli ruhadarab, amelyet a Metropolitan Múzeumban őriznek. A tervezője, készítője sajnos ismeretlen.

70535ac_threequarter_front_cp4_ab.jpg© The MET

Jacques Doucet 1.

Jacques Doucet francia divattervező az Aranyozott kor egyik meghatározó ruha tervezője és készítője volt, Worth és Pingat kortársa és vetélytársa. doucet1.jpg

1913-ban készült fotó a divattervezőről

© Ministère de la Culture (France), Médiathèque de l’architecture et du patrimoine, diffusion RMN-GP.

1853-ban, Párizsban született egy jómodú családba, amelynek fehérnemű és ágynemű üzlete volt. A Doucet Lingerie 1816 óta virágzott a Rue de la Paix-on. Ez egy híres bevásárlóutca Párizs központjában.

1871-ben Jacques női ruha szalont nyitott és a Doucet cég világhírűvé vált az irányítása alatt. Az elegáns, romantikus, nőies ruhák jellemzik, amelyek puhák, finomak, hullámzóak. Kedvelte a vékony, áttetsző anyagokat, a csipkét és a tüllt. Ruhái díszítésére gyakran használt selyemszalagokat, redőket, virág- és rovarmotívumokat, valamint gyöngyhímzést. Leginkább pasztellszínű ruhákat tervezett, színválasztására a tizennyolcadik századi festmények színspektruma hatott. E kor bútorait, műtárgyait lelkesen gyűjtötte is.

doucet1_a-1k.jpg

Körülbelül 1880-ban készült a képen látható ruha.

Forrás: The MET

A következő darab a korszak pazar báli ruháinak remek példája. A felhasznált anyag a legjobb minőségű selyem és vászon, rendkívül finom és gazdagon hímzett.

doucet1_b-1k.jpg Báli ruha kb. 1898–1902

Forrás: The MET

Az 1900-as évek elejéről való az alábbi elegáns női ruha. Délutáni rendezvényekre és sétákra alkalmas. A ruha kiváló példája Doucet fehérnemű-szerű tervezői stílusának, amelyet a finom fodrok és a rózsamintás sifon mutat be. A kék-türkiz színkombináció a tervező kedvence volt.

 doucet1_c-1k.jpgNői ruha kb. 1900–1903

Forrás: The MET

 

Emile Pingat 4.

Korábban nagyon nehezen sikerült Amerikában őrzött, az Aranyozott korban készült Pingat ruhákra bukkannom, de igaz a mondás, hogy aki keres az talál, mert most hármat is tudok mutatni nektek.

Az első egy csodálatos virágmintás, vörös ruha selyembársonyból és selyemszaténból. pingat4a-1k.jpgDerék és szoknya kb. 1884-ből.

Forrás: Cincinnati Art Museum

 

A következő darabot Mrs. Charles G. Roebling viselte egykor téli vacsorákon és bálokon. Férje John A. Roebling mérnök volt, a Brooklyn-híd tervezőjének fia. A pár 1877-ben házasodott össze és a hölgy sajnálatos módon 10 évvel később, 32 éves korában meghalt.  Abban az időben bevett szokás volt, hogy a neves divatházak minden ruhához két derekat készítettek ügyfeleiknek: egy hosszú ujjút a kötetlen esti vacsorákhoz; és egy kivágott, ujjatlan változatot az estélyekhez. A rózsa motívumos, selyembársonyból készült ruhát fémszálas hímzés és csipke díszíti.

pingat4b-1k.jpgNői ruha kb. 1885

Forrás: Philadelphia Museum of Art

Azzal a kiegészítéssel, hogy a kollázson szereplő fotók közül a bal alsót Nicole Bloomfield készítette, a jobb alsót pedig a thecorsetedbeauty osztotta meg instagram oldalán.

 

Végül egy az 1880-as évek második felében készült, sötétvörös ruhával kápráztatlak el benneteket. A MFA Boston weboldalán, ahol őrzik, sajnos jelenleg nincsen róla fotó, de a pinteresten megosztották. Lydia Williams Lyman (Mrs. Robert Treat Paine) tulajdona volt. A derékban van egy fehér szalag, amelyen aranyszínű pecséttel készült felirat olvasható: „E. Pingat / 30 Rue Louis-le-Grand. 30 / Paris.” A felhasznált anyagok között ez esetben is megtalálható a bársony, a szatén, a selyem, illetve a csipke.

pingat4c.jpgForrás: MFA Boston és Pinterest

New York 1911 | MoMA FILM

Ezt a 1911-ben készült dokumentumfilmet a svéd Svenska Biografteatern cég operatőreinek csapata készítette, akiket a világ minden tájára elküldtek, hogy ismert helyekről készítsenek videót. A film a Szabadság-szoborral indít és zár, de látható a new york-i kikötő; a Battery Park és a John Ericsson szobra; a Brooklyn híd, a Bowery és Worth Street-i magasvasutak; a Broadway látnivalói, mint például a Grace Church és a Mark Cross, és a többi. 

Emile Pingat 3.

Ebben a bejegyzésben szeretnék még mutatni néhány a francia Emile Pingat által tervezett ruhát.

Az első a Metropolitan Múzeum gyűjteményében van. Selyemből készült és egy olyan nappali viselet, amelyet tulajdonosa akkor vett fel, ha látogatóba ment ismerőséhez.

pingat3_01-1k.jpg

1872-ben készült Pingat ruha - Forrás: The MET

Következik egy fekete selyembársonyból készült rózsa mintás Pingat ruha, kb. 1895-ből. Úgy tűnik, a rózsa motívumot szerette a divattervező, mert másik ruhán is használta.

pingat3_02-1k.jpg

Forrás: The Museum at FIT

Extravagáns hatást kelt az alábbi, 1897-ből ránk maradt női ruha. Derékból és szoknyából áll, selyembársonyból és selyemből készült, vászoncsipke és üveggyöngy díszítéssel, fémszálas rátéttel.

pingat3_03-1k.jpg

Forrás: LACMA

 

Fényképek az Aranyozott korból

1893. április 21. egy pillanata köszön ránk vissza Pirie MacDonald alábbi, a Fehér Házban készített fényképén.

168var.jpg 

A First Lady Frances Folsom Cleveland látható a nyugati nappaliban. Frances 1864-ben született Buffaloban. 1886-ban ment férjhez, Grover Cleveland elnökhöz és ezzel a legfiatalabb First Lady lett. Pirie MacDonald korának egyik legjobb portréfotósa volt, és pályafutása során több mint 70 000 személyt fényképezett le. A nyugati nappali a Fehér ház második emeletén található és ma is az épület kedvenc pihenőhelye.

Hölgy fehérben 1.

Washingtonban, a Nemzeti Művészeti Galériában őrzik John Singer Sargent (1856 – 1925), amerikai festő Mrs. Henry Whiteot ábrázoló portréját.

 margaret_stuyvesant_rutherfurd_white_k.jpg

A festményen látható hölgy teljes neve Margaret Stuyvesant Rutherfurd White. Lenyűgöző szépségére a regényíró Edith Wharton, így emlékezett: „Nehéz elképzelni manapság a fiatal arc kagylószerű átlátszóságát, vörös-fehér színét, amelyet nem érintett sem festék, sem púder, amelyben a vér úgy kering, mint a sarki fény ragyogása."

Noha ezen a hivatalos portrén Mrs. White – akit egyébként Daisynek becéztek – egy kissé komolynak tűnik, a társasági eseményeken köztudottan vidám és jó kedélyű volt. Mary egy előkelő new yorki család leszármazottja volt és 1879-ben ment hozzá a diplomata Henry Whitehoz. A férj a párizsi amerikai nagykövetség első titkára volt. John Singer Sargent, az Aranyozott kor arisztokratáinak kedvelt festője, 1874 és 1886 között Párizsban élt és gyakran állított ki az Académie des Beaux-Art hivatalos éves művészeti kiállításán (Párizsi Szalon). 1882-ben Marynek, az előbb említett kiállításon megtetszett Sargent egyik festménye, ennek köszönhetően a házaspár még abban az évben megbízta a festőt a 29 éves asszony portréjának elkészítésével. Whitéknak azonban hamarosan Franciaország déli részébe kellett utaznia, ezért Sargent a hatalmas – 2,25 méter magas és 1,43 méter széles – vászonnal Nizzába utazott és ott is dolgozott a képen.

A ruha virtuóz kezelésének köszönhetően, valamint a legyezőn és operaszemüvegen megcsillanó fény miatt, a hölgy szinte ragyog az elegáns heverő és a tompított háttér előtt. A gyönyörű ruha, különböző textúrájú fehér anyagokból, szaténból, csipkéből és tüllből áll.

margaret_stuyvesant_rutherfurd_white_det.jpgRészlet. 

Forrás: National Gallery of Art

 

süti beállítások módosítása