Ez a szoba 1881-ben készült Arabella Worsham, később Huntington Manhattanben, a Nyugati 54. utca 4. szám alatt álló házába mór stílusban. Ez a stílus az Afrika észak-nyugati részén és Dél-Spanyolországban élő muszlim lakosság (a mórok) építészetén és díszítőművészetén alapul. Az 1870-es, 1880-as években különösen népszerű volt ez az egzotikus, a meseszerű keletet megidéző stílus, amit ebben a korszakban általában a férfias terek, például a biliárd és dohányzó szobák kialakításánál alkalmazták. Főbb jellegzetességei közé tartoznak a boltívek, a mintás falak és szövetek, a sötét faanyagok, valamint a rojtokkal díszített székek.

Forrás:

Brooklyn Múzeum

Alexandre Cabanel, francia festő készítette ezt az olajfestményt Arabella D. Worshamről, 1882-ben.

Forrás: The Met - © Fine Arts Museum of San Francisco

Említettem, hogy életének korai éveiről keveset tudunk. 1850-ben, vagy 1851-ben születhetett, talán a virginiai Richmondban Yarrington néven. 1870 körül hozhatta világra a fiát, Archert. Szegényen, egyedülálló anyaként érkezett New Yorkba. Elkísérte az édesanyja Catherine is, aki még Richmondban panziót üzemeltetett. Egyesek úgy tudták, hogy Arabella egy John Worsham nevű férfi felesége volt, aki meghalt, mások úgy tudták, hogy a férfi elhagyta őt és fiát. Lehet, hogy ezen történetek egyike sem igaz.

Ami biztos, hogy Richmondban valamikor találkozott a vasútmágnás Collis Potter Huntingtonnal (1821-1900), akinek New Yorkban a súlyosan beteg feleségét gondozta. Fokozatosan a férfi állandó társává vált, elkísérte őt az üzleti útjaira és az üzleti vacsorákra. Bár a társaság valószínűleg furcsálta ezt, de mégsem tették szóvá. Arabella fia egyébként meglehetősen hasonlított Huntingtonra, aki hatalmas vagyonát az első transzkontinentális vasút megépítése révén szerezte.

Arabella 1884-ben Collis második felesége lett és a new-yorki, a kaliforniai, a párizsi, valamint a londoni társasági élet kiemelkedő alakjává vált. Huntington hivatalosan örökbe fogadta Archert. Arabella jó üzleti érzékkel rendelkezett, ingatlanmágnásként hamarosan Amerika leggazdagabb asszonya lett. Gyűjtötte a műtárgyakat és az ékszereket, de emellett sokat jótékonykodott is. 1902-ben 100 000 dollárt adományozott a General Memorial Kórháznak férje emlékére, hogy létrehozza az ország első rákkutatással foglalkozó alapját, ez volt a Huntington Fund for Cancer Research.

1913-ban harmadszor is férjhez ment. Henry E. Huntington, néhai férje unokaöccse második felesége lett. A pár Arabella 1924-ben bekövetkezett haláláig együtt élt. Mindkettejüket a Huntington Könyvtár területén temették el, amely intézményt Henry alapított és amelyet mindketten támogattak. 

Arabella és a fia, Archer körülbelül 1871-ben.

© Hispanic Society of America, New York

Akik követik a The Gilded Age című Julian Fellowes sorozatot, azoknak érdekes lehet, hogy Mrs. Chamberlain karakterét állítólag Arabella inspirálta. 

Felhasznált források

https://en.wikipedia.org/wiki/Arabella_Huntington

https://www.metmuseum.org

Forrás: The MET

Ez a szoba Arabella Worsham, a Nyugati 54. utca 4-en álló otthonából származik. A hölgy 15 vagy 17 éves korában érkezett New Yorkba nincstelenül. Szinte alig tudunk valamit élete korai éveiről. Valószínűleg ő maga akarta ezt így, ugyanis van, akinek azt mondta Alabamában van, akinek pedig azt, hogy Virginiában született. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor, de nagyjából 1850 körül. Collis P. Huntington vasútmágnás szeretője, később felesége lett. Arabella 1881-ben George A. Schastey-t bízta meg a ház berendezésével.

Hogy került a berendezett szoba a Metropolitan Múzeumba? Worsham 1884-ben eladta a házat a berendezéssel együtt John D. Rockefellernek (1839–1937), aki keveset változtatott rajta. Rockefeller 1937-es halála után a szoba a New York-i Város Múzeum tulajdonába került, ez az intézmény pedig 2008-ban a Metropolitan Múzeumnak adta.

A Nyugati 54. utca 4. - © Rockefeller Archive Center

Eredetileg William P. Williams kereskedő építette a négyszintes házat, amely mellett kert és egy kétszintes garázs volt. Arabella 1877-ben vásárolta meg az ingatlant Huntington anyagi támogatásával. Sajnos az épület már nincs meg, 1938-ban az akkori tulajdonos, John D. Rockefeller, Jr. ledózeroltatta. Előtte azonban több szoba teljes berendezését is múzeumoknak adományozta. Későbbi posztokban szeretnék majd mutatni még más szobákat is ebből a házból.

Forrás:

https://www.metmuseum.org

Üdvözöllek a blogon

Több történelmi korszak is érdekel. Az egyik ilyen az 1800-as évek vége, az 1900-as évek eleje. Amerikában ez a korszak az Aranyozott kor. Nem találtam olyan magyar weboldalt ami ezzel foglalkozik, ezért gondoltam, hogy létrehozom ezt az oldalt kísérleti jelleggel. Itt nem a "The Gilded Age" című sorozatról lesz szó, bár terveim szerint olyan történelmi személyekről írni fogok, akik inspirációul szolgáltak Julian Fellowes számára egyes karakterek megalkotásához.

Az aranyozott kor elnevezés Mark Twain amerikai írótól származik. A fényűzésre, a pazar palotákra és a minden képzeletet felülmúló gazdagságra utal, de az arany csak a felszínen csillogott. Ebben az időszakban - az 1800-as évek végétől az 1920-as évekig - az amerikai üzletemberek (vasút és bányatulajdonosok) hatalmas vagyont halmoztak fel. Ők alkották az új elitet. Szerettek hivalkodni újonnan szerzett vagyonukkal, ezért pompás palotákat építettek New Yorkban, és gyönyörű "nyaralókat" Long Islanden és a Rhode Island-i Newportban. Hamarosan a régi nagynevű családok, mint például az Astorok – akik már generációk óta gazdagok voltak – követték a példájukat abban, hogy fényűző épületeket emeltettek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gazdagság és a pompa csak az érem egyik oldala, csupán a népesség egy 1%-ának jutott osztályrészül, sokkal több ember élt szegénységben városi bérházakban és Amerika pusztuló mezőgazdasági területein. A korrupció szinte általános volt.

A korszak neves építészei Richard Morris Hunt 1827-1895) és Henry Hobson Richardson (1838-1886) valamint tanítványaik voltak. Frank Furness (1839-1912) Hunt irányítása alatt tanult, míg Charles Follen McKim (1847-1909) és Stanford White Richardson tanítványai voltak. A terveik alapján készült hatalmas házak és elegáns szállodák Európa kastélyait és palotáit utánozták.

A posztjaimban elsősorban látványos és szép dolgokat szeretnék mutatni, ennek a kornak a csodálatos épületeit, belső tereit, ruhaviseleteket, festmények és illusztrációk segítésével szeretném megidézni a kor hangulatát és megismerkedünk a társasági élet egyes szereplőivel is.

Fordulópontot jelentett a Titanic 1912-es elsüllyedése, mely gátat szabott a korszak határtalan optimizmusának és túlzott költekezésének. A történészek gyakran az 1929. évi tőzsdei összeomláshoz kötik az aranyozott korszak végét.

Az európai történelemben ugyanezt az időszakot Belle Époque-nak vagyis Szép kornak nevezik.

Ha kérdésed, észrevételed van kérlek, írj a maatkara75@gmail.com címre.

Az illusztráció a Harper's Bazaar 1883. december 22-i számából van, Gray Parker munkája.