Edward Julius Berwind 1936-ban bekövetkezett halála után, húga Julia A. Berwind lett az Elms, vagyis Szilfák nevű Newportban álló kúria tulajdonosa.

Ő látható a bal oldali fotón.

Forrás: Findagrave

Ahogy említettem 1922-ben Julia A. Berwind vette át Edward Berwind feleségének társadalmi szerepét, vagyis ő felelt Edward házainak személyzetéért, vezette a háztartást és ő szervezte meg a bálokat, estélyeket.

Edward gyermek nélkül halt meg, és Juliára hagyta a newporti birtokot. Julia soha nem ment férjhez. Egészen haláláig az Aranyozott kor szellemében tartotta működésben az Elmst. A teleket New Yorkban a Savoy-Plaza hotelben töltötte, a nyarakat (nagyjából hat hetet) pedig Newportban.

Tagja volt a Beekman Utcai Kórház Szociális Szolgálat Bizottságának és társalapítója a Lisa Bölcsödének. A magas termetű, elnyűhetetlennek tartott hölgy New Yorkban halt meg 1961-ben, 95 éves korában.

Az Elms belső terei közül  a pazar étkező szerepel a következő képen.

Ez pedig a könyvtár:

Forrás: LOC’S Public Domain Archive

Julius Leblanc Stewart - Egy vadászbál, 1885

A festményen bálban szórakozó embereket láttok. A lakosság 1 százalékát kitevő milliomosok egyik kedvenc szórakozása volt, hogy bálokat adtak, illetve bálokba jártak.

Hallgassátok meg a következő dalt! Az 1900-as évek, egyik legnépszerűbb dala volt, egy ballada, melynek címe az Aranykalitkába zárt madár. A szövegét Arthur J. Lamb írta, a zenéjét pedig Harry Von Tilzer szerezte. Egy gyönyörű nőről szól, aki nem szerelemből házasodott, hanem szülei kényszerítették, egy idősebb vagyonos férfihoz. Ez bizony előfordult akkoriban. Egy nagy kúriában él és boldognak mutatja magát, de valójában nem az.

Ebben a részben az Elms belső tereivel kezdünk el ismerkedni. Ezekben a kúriákban a földszinten általában azok olyan közösségi terek találhatók, amelyekben a vendégek is megfordultak, mint a bálterem, a szalon, a könyvtár, az étkező és a melegház. Ha van, akkor itt van a billiárd szoba is, de az Elmsben nincs ilyen helyiség.

Ha a főbejáraton keresztül lépünk be, akkor az alábbi képen látható előcsarnokba jutunk.

Pár lépcsőfokot megtéve pedig már a fogadó csarnokban állunk.

A fogadó csarnok. A képen bal oldalon az előcsarnokra tekintünk vissza. A kép jobb oldalán pedig a melegházba nyílik az ajtó. Ebből a helyiségből vezetnek a lépcsők az emeletre, ahol túlnyomó többségben hálószobák vannak.

A melegház.

Forrás: LOC’S Public Domain Archive

A következő részben megnézzük az étkezőt és a könyvtárat.

A főbejárat előtti lépcsőt jobbra és balra szfinxek őrzik.

Az Elms vagyis Szilfák nevű nyári rezidencia további külső részleteivel ismerkedünk meg. Edward Julius Berwind az építtető Horace Trumbauer építészt bízta meg, hogy készítse el Newportban impozáns rezidenciáját, mely 1901-ben készült el. Trumbauer egy 18. századbeli francia kastélyt, a Chateau d’Snierest tekintette mintának.

Az épület a Bellevue sugárúton áll, ez volt akkoriban Newport központja, itt voltak a leggazdagabbak legszebb rezidenciái.

A következő képen pedig a ház kert felőli oldalát látjátok.

Forrás: LOC’S Public Domain Archive

Alan Maley - Vasárnap délután

Forrás: Woth Point

Nagyon tetszik nekem a fenti kép. A napsütést élvező sétáló embereket látunk rajta a 1800-as évek végéről, a középpontban egy házaspár és gyermeke áll. A kislány szoknyája rövid, a haját leengedve, vagy részben leengedve viseli. Az volt a szokás, hogy amikor a lányok a szoknyájukat hosszúra cserélik, vagyis már nem látszik ki a bokájuk, akkor a hajukat onnantól kezdve feltűzve viselik.

Az Elms

Forrás: LOC’S Public Domain Archive

Edward Julius Berwind (1848 – 1936) a Berwind – White bányatársaság alapítója és bátyja halála után annak vezetője volt 1890 és 1930 között. Azért szeretném bemutatni nektek, mert ő építtette fel Newport egyik legszebb nyári rezidenciáját, az Elms-et. Az épületet egy 18. századi francia kastély, a Chateau d’Snieres inspirálta. És a következő néhány poszt erről fog szólni.

Az HBO The Gilded Age című sorozatához többek között itt is vettek fel jeleneteket.

Edward 1848-ban Pennsylvaniában született német bevándorlók gyermekeként. Az Amerikai Haditengerészeti Akadémián tanult Annapolisban. Zászlósként részt vett a francia-porosz háborúban és közben megismerkedett a walesi herceggel, a későbbi VII. Eduárd királlyal, akihez életre szóló barátság fűzte. 1875-ben nyugdíjba vonult a haditengerészettől, ekkor alapították meg bátyjával Charles-al és Allison White-tal közösen a bányatársaságot, amelynek profilja a szénbányászat volt. De ő volt a New York-i metróhálózat egyik alapítója is és a gőzhajó üzletben is érdekelt volt. Igazgatója volt annak a társaságnak, aminek a tulajdonában állt a White Star Line, ez pedig az a társaság, amelyik a Titanicot birtokolta. 1886-ban vette feleségül Saraht, aki egyébként egy szobrász, Franklin Torrey leánya volt. Gyermekük nem született. Sarah 1922-ben bekövetkezett halála után az ő társadalmi helyét Edward húga, Julia vette át. Együtt élt bátyával és ő felelt a háztartásért, ő adta a partikat New Yorkban és Newportban is. Edward 1936-ban halt meg, ekkor Julia lett az Elms tulajdonosa.

Forrás: Findagrave

Ez a ruha 1882-83-ból való, Mrs. Charles Wrenn ajándékozta a múzeumnak 1941-ben. Nyilvántartási száma: C.I.41.38.1a, b

Forrás: The Met

Az aranyozott kort felölelő nagyjából negyven év alatt a nők divatja jelentősen változott. Most az 1880-as évekből mutatok nektek két ruhát. Ekkoriban a hölgyek más-más ruhát viseltek a különböző napszakokban és alkalmakhoz. Naponta többször is átöltöztek és ebben a komornájuk segítette őket. A nők a nap jelentős részében fűzőt, alsószoknyát és a 80-as években turnűrt viseltek. A ruha hátulján fardagály volt. A hölgyek a házon kívül mindig kalapot és kesztyűt hordtak.

A Metropolitan Múzeum gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a korszak ruháiból. A jövőben szeretnék majd többet is mutatni ezek közül.

1885-ből való ez a ruha, amit Miss C. W. Howe 1933-ban a Brooklyn Múzeumban adományozott, majd az intézmény 2009-ben a Metropolitan Múzeumnak ajándékozta. Nyilvántartási száma: 2009.300.84a, b

Forrás: The Met

A könyvtár

Forrás: The Met - © Hispanic Society of America

Arabella Worsham és fia nem sokáig éltek a Nyugati 54. utca 4. szám alatt álló, 1881-ben újradekorált ház falai között. 1883-ban Collis P. Huntington első felesége, Elisabeth hosszan tartó rákbetegségben elhunyt. 1884-ben a 64 éves vasútmágnás és a 34 éves Arabella egybekeltek és elköltöztek egy a Park Avenuen álló házba. Ezt az épületet pedig az olajmágnás John D. Rockefeller (az idősebb) vásárolta meg és vette birtokba feleségével, Laurával és öt gyermekével. Ők viszont annyira elégedettek voltak a berendezéssel, hogy szinte semmin sem változtattak, csupán néhány új szőnyeget vásároltak.

John és Laura 1915-ig itt éltek, ekkor a szeretett asszony meghalt és a milliárdos nem volt képes itt maradni, bezáratta az épületet. Az első világháború idején a házat a Vöröskereszt munkatársai használták. Rockefeller 1937-ben bekövetkezett halála után az épület fia, az ifjabb John D. Rockefeller tulajdonába került, aki 1938-ban annak lerombolása mellett döntött. Ahogy már említettem három szobát múzeumoknak adományozott, ezeket láthattátok a korábbi posztokban, Samuel H. Gothscho pedig végig fényképezte az egész házat.

A bejárati csarnok

Forrás: Daytonian in Manhattan blog - © Samuel Herman Gothscho, Library of Congress collection

Az alábbi blogon, amit ezúttal forrásként is használtam még több képet találtok a Worsham-Rockefeller házról:

Daytonian in Manhattan blog

Forrás: 1st Dibs - © Virginia Museum of Fine Arts

Még mindig Arabella Worsham, a Nyugati 54. utca 4. szám alatt álló házában járunk. Ebben a posztban a japán stílusú hálószobát csodálhatjátok meg, amely 2010 óta látható a Virginiai Szépművészeti Múzeumban.

A ház tulajdonosa, mikor megvette a házat, azzal szembesült, hogy a polgárháborús stílusban dekorált belsőterek kimentek a divatból. Arabella pedig jól ismerte a divatot, beszélt franciául. Építészettel, lakberendezéssel, valamint művészettörténettel foglalkozó könyveket tanulmányozott és bőven volt pénze ahhoz, hogy a házát a legújabb divat szerint újítsa fel. Jelenlegi ismereteink szerint 1881-ben George A. Schastey lakberendezőcégét bízta meg a belső terek teljes felújításával, de Arabella valószínűleg nagymértékben beleszólt a dekorációba. Amíg a munka zajlott, addig Arabella, vagy ahogyan becézték Belle, és ekkor körülbelül 7 éves fia utazgattak. Mire visszatértek, a ház csodálatosan átalakult. A komor belső terek most szinte ragyogtak az élénk színektől, az aranyozott részletekről, a pazar bútoroktól és drapériáktól.

© The Huntington Library, Art Collections, and Botanical Gardens

William Thomas Smedley (1858–1920) amerikai festő, illusztrátor két képét szeretném megosztani veletek, megidézve az aranyozott kor hangulatát.

A (Central) park egyik padján, 1894

Forrás: Cornell University Library

Szombat este az Union Marketen, New Yorkban

Forrás: The Clark Museum