A késő viktoriánus kor nőjének gyönyörű reggeli viseletére példa az alábbi köntös. Nagyon jellemző a korszakra a ruha elején látható csíkozás - a csipke és ránc váltakozása. Különösen érdekes a hátoldal redőzése, amelyet Watteau-redőnek neveznek. Onnan kapta a nevét, hogy a festő 18. század elején készített, nőket ábrázoló képein nagyon gyakran ilyen a ruhák hátoldala.
Amerikai pamut köntös, kb. 1885
Forrás: The MET
Amerikában vagy Európában készült a következő köntös az 1880-as években.
Hímzett mintás selyemköntös, 1880-as évek
Forrás: The MET
Bár az alábbi köntös készítéséhez használt anyagról egy meleg takaró juthat eszünkbe, valójában ez egy drága, igényes ruhadarab, amely egy olyan nőé volt, aki adott a külsejére és követte a divatot. A gondos kivitelezés arról árulkodik, hogy vagy egyedi készítésű, vagy egy neves divatházban varrták.
Feltehetőleg Európában készült piros gyapjú köntös, kb. 1885-90
Forrás: The MET
Végezetül egy különösen szép, Japánban, a nyugati piacra készült köntöst mutatok nektek az 1890-es évek végéről.
Japán selyemköntös, kb. 1896-98
Forrás: The MET
